Eladó a menyasszony!

Kezdem azzal hogy amikor kicsi voltam a nappalink is kicsi volt. Mert több funkciót kellett betöltenie: előszoba, nappali, közlekedő. Kb 4x4es és ebben volt 3 ajtó, 2 hatalmas ablak, egy beépített cipős-kabátos szekrény, csigalépcső az emeleti gyerekszobába, sarokkanapé, fotel, TV-s szekrény. És középen az elmaradhatatlan...

DOHÁNYZÓASZTAL!!!

Szegényke mindig útba volt, de kellett, mert ha jöttek a locsolkodók, akkor ezen volt a süti, hímes tojás, pálinka stb... Az esti filmnézéseknél pedig feldarabolt gyümölcsök, sajt, dió. Apukám boros pohara. Délután a kávés csésze. És mi rengeteget tárasoztunk, rajzoltunk rajta. Szóval volt funkciója bőven.

A Férjeméknél is hasonló volt a szitu, de ők még nagyon szerettek a testvéreivel a dohányzóasztal körül ló-szökkenésben futkározni a Radetzky indulóra. :)

Mégis amióta együtt élünk... nem is... inkább mióta gyerkőcök vannak valahogy nem jutunk dűlőre ezzel a dohányzóasztal kérdéssel.
Szerintem KELL! Férj szerint NEM!
Ennek ellenére júli végén ráugrottam a jófogásra és 5 perc múlva megtaláltam az asztalt! Délután már nálunk is volt!

Férj bíztatott hogy ez tök szuperül fog kinézni, de nem nálunk! Majd felújítom és eladom. De én kötöttem az ebet a karóhoz, hogy ez MARAD!

Belefogtam! A teteje nagyon hibás volt, sok kopás és ütés nyom látszódott. Lábainál is több helyen pergett a lakk. Le kellett csiszolnom szinte az egészet . A festéshez ecsetet és hengert használtam és Lignocolor weiss és stone színt kapott.

A felületet waxal zártam. Nagyon szép és jó a tapintása is.
Kísérletek bizonyítják, hogy bírja a mentőautó, építőkocka és lego által okozott atrocitásokat! Nyom nélkül :D

DE...

Csak nem barátkoztunk meg a dohányzóasztallal.
Be kell látnom hogy a drága családom élethelyzete megkívánja a teret, pl: Kanapéról szőnyegre ugrás (mert az a medence), Vagy éppen őrült táncot akar lejteni a 2 éves az "Oppágámá"-ra (Oppa Gangnam Style). A vonatozást, tornázást, repcsizést már ne is említsem...

Így őfenségének mennie kell...tehát:  ELADÓ A MENYASSZONY!!!

Rozi

UI: Komoly szándékkal emailben keressetek! rozibakator@gmail.com

Lakáskultúra

Kicsit messziről kezdem...

Még tavaly nyáron történt hogy egy lakberendező ismerősömnek beszéltem a házikónkról készült képekről és arról, hogy Ditta írt róla egy cikket . Ő biztatott arra, hogy mindenképpen küldjem el egy-két újságnak! Megtettem...

Két újság kapott is az alkalmon és így nekem kellett eldöntenem hogy melyikben szeretném, hogy megjelenjen a házikónk.

A Lakáskúltúrára esett a választásom. Megbeszéltük a részleteket, az időpontot és hogy ki, mit hoz, szerez be.
Persze már a telefonban kibukott belőlem a marketinges és rögtön barátnőmre - aki a legkisebb fiam keresztanyukája - gondoltam, hogy hozhatná Ő -Virág Álom Bori- a virágokat. Mondták jó...
Aztán tovább pörögtek a fogaskerekek és lyukat beszélve a hasukba benyomtam még BonZsúr Decor Anna barátnőmet is. Anna a festett üvegekért, konzervdoboz-vázákért, sütibeszúrókért, a terszon lévő húsvéti dekorért volt felelős.
Én adtam a helyszínt, két fiú gyermeket a háromból :), egy férjet és magamat is :) képileg...

Amikor eljött a fotózás napja már be voltunk sózva rendesen. Szuper kis csapat jött össze:
Itt volt velünk Csilla és Liza, Reni, a gyönyörű fotókat pedig Darabos György készítette. Autógrammot elfelejtettem kérni Tőle lányos zavaromba :) Rengeteget röhögtünk, ettünk (villám vajalját készítettem), dumcsiztunk! Még transzferálni is megtanítottam őket :)

Aztán "kis" idő múlva meg is jelent nyomtatásban

. Úgy vártam a Március 2át mint kis koromban a karácsonyt, és valóban úgy örültem a lapnak az újságosnál mint a gyerekek az ajándékoknak a karácsonyfa alatt. Annyira boldog voltam/vagyok. Egy kiskori álmom vált ezzel valóra: Én a vidéki kislány arról álmodtam hogy egyszer majd nekem is lesz egy olyan házikóm ami benne lesz az újságban. Még mindig felfoghatatlan.

És most jön az Oscár díj átadón hallható köszönet-áradat:
Először is köszönöm Anyukámnak és Apukámnak hogy sok jó példával fejlesztették a szépérzékemet, kreativitásomat. Aztán a Férjemnek hogy elnézi, sőt támogatja lakberendezős, bútorfelújítós hóbortjaimat, tanulmányaimat. Pjulcsynak hogy kétszer is csinált gyönyörű fotókat a házikónkról, amiket Ditta cikkbe formált. Ildinek aki bíztatott! A Lakáskultúrának, hogy méltónak találták a házikónkat az újságban való megjelenésre. Borinak a virágokat, Annának a kiegészítőket. A stylistoknak, szerkesztőknek az alapos munkát. Gyurinak pedig a fantasztikus képeket!
Ha valakit kihagytam akkor az csak az izgatottságtól lehet, kérem ne haragudjon meg.

Szuper volt!

(UI:Gyorsan átdizájnolom a házat és akkor megísmételhetnénk, jó?)

Rozi