Amszterdam... imádtam...

Másfél hete Amszterdamban jártunk Férjemmel. A kötelező ottlétet előtoldottuk egy kis város nézős 2 nappal. Szuper időt fogtunk ki! Szikrázó napsütés, meleg, tiszta nyár, ami szeptemberben már nagyon ritka ott. (Volt olyan év, amikor őszi kabátban, sapkában és esernyővel közlekedett Szept 10e körül).

Nem néztünk meg sok mindent, inkább csak jól éreztük magunkat. Ettünk, ittunk, rengeteget beszélgettünk és napi 8-10 km-t gyalogoltunk.
Szerdán kora délután érkeztünk meg. Lepakoltunk és rögtön útra is keltünk.

Első utunk egy kocsmába vezetett ahol feltöltöttük a rendszert hogy a sok kilóméterhez legyen erőnk :) Ez a sali mennyei volt...

Aztán elindultunk és én csak annyit tudtam megállás nélkül szajkózni, hogy "Úr Isten!", "De cuki!", "Hát én ideköltözöm!" "Nézz ide... Nézz oda...!"

És az arcom már annyira fájt a vigyorgástól fél óra múlva, hogy le kellett ülni egy cuki kávézónál az egyik csatorna mellett egy sör-kávé kombóra.

Be-be ugrottunk egy két boltba is! Például a Blokker-be.

És utána sétáltunk míg ránk nem tört az éjszaka...

Másnap nem kapkodtuk el a felkelést (így gyerekmentesen :)). Szépen komótosan elkészültünk és leereszkedtünk az utcára, ahol a szemünk sokkot kapott a reggel munkába menő milliónyi bicajostól.
Közel a szállásunkhoz volt egy szuper reggeliző hely (IJsland)! Jó fej volt a csajszi aki kiszolgált, mennyei a reggeli és pöpecül nézett ki a hely.

Hogy ne fáradjunk el rögtön az elején, villamosra pattantunk. A Rembrandt téren szálltunk le és hogy, hogy nem egy Flying Tiger bolt volt előttünk. :D Be is vásároltunk a fiúknak egy két vicces dolgot és mint a rossz gyerekek, mindent kipróbáltunk, megnéztünk, röhögtünk.

Csatornák, hajók, virágpiac (amit inkább hagyma és szuvenír piacnak mondanék) után megnéztük a Het Grachtenhuis-t. Megtudtuk hogyan alakult ki a város, modern audio-vizuális technikával mutatják be, hogyan építették a csatorna hálózatokat, házakat, hogyan bővítették mikor túlnépesedett, hány cölöpöt vertek a földbe a házak alá. Eszméletlen jól meg volt csinálva. Angolul hallgattuk a fülesen, de a csajszi aki körbevezetett magyar származású volt, így sok mindent magyarul is elmondott. A végén még rengeteget beszélgettünk vele és tőle kaptunk tanácsot arra is hol együnk és igyunk egy jót, honnan béreljünk biciklit!

Na a bringázás nagy élmény volt! Elég őrültek ezek a hollandok ;) mennek mint a meszes, bátrak, de figyelnek nagyon! Nem volt kacsázó, tötymörgő öreg akit a Szentlélek tart a biciklin. De olyan sem aki káromkodva kiabált volna egy-egy sarkon amiért nem adják meg az elsőbbséget. Szépen, tempósan a milliónyi kijelölt úton, céltudatosan tekertek. Nyugiba...
Elég éhesek és szomjasak voltunk mire megérkeztünk a helyre, így nem kispályáztunk :)

Péntek reggel újabb isteni reggelit töltöttünk az IJsland-ba.

Majd összepakoltunk és átrobogtunk a másik szállásunkra. ahol tetőteraszunk is volt.

A nap további részét már egyedül töltöttem, csavarogtam, nézelődtem. Elmentem egy fonal boltba ahol kb 45 percet nézegettem a gyönyörű fonalakat. És hát fonal nélkül nem jöhettem el.

A sok csavargás után már vágytam egy kis nyugis kávézásra és ücsörgésre a tetőteraszon és mivel este már a munkatársak is megérkeztek a szállásra, be kellett vásárolnom egy két apróságot is...

Nagyon szuper volt! Rengeteg élménnyel, látnivalóval!

IMÁDTAM!!!!

Amit nagyon bánok, hogy szeptember végén van egy design kiállítás, nagyon jó lett volna megnézni. De majd talán jövőre!!!!!!!!!!!!!!!!

Eladó a menyasszony!

Kezdem azzal hogy amikor kicsi voltam a nappalink is kicsi volt. Mert több funkciót kellett betöltenie: előszoba, nappali, közlekedő. Kb 4x4es és ebben volt 3 ajtó, 2 hatalmas ablak, egy beépített cipős-kabátos szekrény, csigalépcső az emeleti gyerekszobába, sarokkanapé, fotel, TV-s szekrény. És középen az elmaradhatatlan...

DOHÁNYZÓASZTAL!!!

Szegényke mindig útba volt, de kellett, mert ha jöttek a locsolkodók, akkor ezen volt a süti, hímes tojás, pálinka stb... Az esti filmnézéseknél pedig feldarabolt gyümölcsök, sajt, dió. Apukám boros pohara. Délután a kávés csésze. És mi rengeteget tárasoztunk, rajzoltunk rajta. Szóval volt funkciója bőven.

A Férjeméknél is hasonló volt a szitu, de ők még nagyon szerettek a testvéreivel a dohányzóasztal körül ló-szökkenésben futkározni a Radetzky indulóra. :)

Mégis amióta együtt élünk... nem is... inkább mióta gyerkőcök vannak valahogy nem jutunk dűlőre ezzel a dohányzóasztal kérdéssel.
Szerintem KELL! Férj szerint NEM!
Ennek ellenére júli végén ráugrottam a jófogásra és 5 perc múlva megtaláltam az asztalt! Délután már nálunk is volt!

Férj bíztatott hogy ez tök szuperül fog kinézni, de nem nálunk! Majd felújítom és eladom. De én kötöttem az ebet a karóhoz, hogy ez MARAD!

Belefogtam! A teteje nagyon hibás volt, sok kopás és ütés nyom látszódott. Lábainál is több helyen pergett a lakk. Le kellett csiszolnom szinte az egészet . A festéshez ecsetet és hengert használtam és Lignocolor weiss és stone színt kapott.

A felületet waxal zártam. Nagyon szép és jó a tapintása is.
Kísérletek bizonyítják, hogy bírja a mentőautó, építőkocka és lego által okozott atrocitásokat! Nyom nélkül :D

DE...

Csak nem barátkoztunk meg a dohányzóasztallal.
Be kell látnom hogy a drága családom élethelyzete megkívánja a teret, pl: Kanapéról szőnyegre ugrás (mert az a medence), Vagy éppen őrült táncot akar lejteni a 2 éves az "Oppágámá"-ra (Oppa Gangnam Style). A vonatozást, tornázást, repcsizést már ne is említsem...

Így őfenségének mennie kell...tehát:  ELADÓ A MENYASSZONY!!!

Rozi

UI: Komoly szándékkal emailben keressetek! rozibakator@gmail.com

Lakáskultúra

Kicsit messziről kezdem...

Még tavaly nyáron történt hogy egy lakberendező ismerősömnek beszéltem a házikónkról készült képekről és arról, hogy Ditta írt róla egy cikket . Ő biztatott arra, hogy mindenképpen küldjem el egy-két újságnak! Megtettem...

Két újság kapott is az alkalmon és így nekem kellett eldöntenem hogy melyikben szeretném, hogy megjelenjen a házikónk.

A Lakáskúltúrára esett a választásom. Megbeszéltük a részleteket, az időpontot és hogy ki, mit hoz, szerez be.
Persze már a telefonban kibukott belőlem a marketinges és rögtön barátnőmre - aki a legkisebb fiam keresztanyukája - gondoltam, hogy hozhatná Ő -Virág Álom Bori- a virágokat. Mondták jó...
Aztán tovább pörögtek a fogaskerekek és lyukat beszélve a hasukba benyomtam még BonZsúr Decor Anna barátnőmet is. Anna a festett üvegekért, konzervdoboz-vázákért, sütibeszúrókért, a terszon lévő húsvéti dekorért volt felelős.
Én adtam a helyszínt, két fiú gyermeket a háromból :), egy férjet és magamat is :) képileg...

Amikor eljött a fotózás napja már be voltunk sózva rendesen. Szuper kis csapat jött össze:
Itt volt velünk Csilla és Liza, Reni, a gyönyörű fotókat pedig Darabos György készítette. Autógrammot elfelejtettem kérni Tőle lányos zavaromba :) Rengeteget röhögtünk, ettünk (villám vajalját készítettem), dumcsiztunk! Még transzferálni is megtanítottam őket :)

Aztán "kis" idő múlva meg is jelent nyomtatásban

. Úgy vártam a Március 2át mint kis koromban a karácsonyt, és valóban úgy örültem a lapnak az újságosnál mint a gyerekek az ajándékoknak a karácsonyfa alatt. Annyira boldog voltam/vagyok. Egy kiskori álmom vált ezzel valóra: Én a vidéki kislány arról álmodtam hogy egyszer majd nekem is lesz egy olyan házikóm ami benne lesz az újságban. Még mindig felfoghatatlan.

És most jön az Oscár díj átadón hallható köszönet-áradat:
Először is köszönöm Anyukámnak és Apukámnak hogy sok jó példával fejlesztették a szépérzékemet, kreativitásomat. Aztán a Férjemnek hogy elnézi, sőt támogatja lakberendezős, bútorfelújítós hóbortjaimat, tanulmányaimat. Pjulcsynak hogy kétszer is csinált gyönyörű fotókat a házikónkról, amiket Ditta cikkbe formált. Ildinek aki bíztatott! A Lakáskultúrának, hogy méltónak találták a házikónkat az újságban való megjelenésre. Borinak a virágokat, Annának a kiegészítőket. A stylistoknak, szerkesztőknek az alapos munkát. Gyurinak pedig a fantasztikus képeket!
Ha valakit kihagytam akkor az csak az izgatottságtól lehet, kérem ne haragudjon meg.

Szuper volt!

(UI:Gyorsan átdizájnolom a házat és akkor megísmételhetnénk, jó?)

Rozi

A Mi adventi koszorúnk

Nagyon nagyon szeretem az év ezen időszakát és nem a süti illat és ajándék halom miatt, hanem hogy fel lehet öltöztetni a házikót díszekkel és fényekkel. Ezzel melegség és béke száll az amúgy rohanós hétköznapokra is.

Szombaton voltam Virág Álom Borinál Adventi koszorú és kopogtató workshop-on.
ÁÁÁÁÁ... Olyan volt megérkezni mint mikor a kis gyerek bemegy a cukorka boltba. Csak kapkodtam a szemem a sok gyönyörűség láttán és persze hírtelen azt sem tudtam mivel kezdjem, milyen legyen.

Választottam egy ezüstfenyő alapot és hozzá szürke gyertyát!
Innen már tudtam, hogy a szürkés-fehér lesz a domináns a koszorún, megtűzdelve egy két piros elemmel. De nem sokkal. Körbementem a portékákon és ez lett az eredmény:

Nagyon kevés idő volt sajnos így azonnal bekapcsoltam a villámkéz funkciót és volt hogy elfelejtettem a fázisok között fotózni.

Miután megdrótoztam a gyertyát és ráerősítettem a koszorúra, jöhettek az apróságok felragasztása.

Kezdődött a "fészek" gyártás :)

Rákerült a táblácska, házikó, rénszarvasok, málnácskák, csillag is.

Ezek mi vagyunk a férjemmel :). A többiek a gyerekeinket szimbolizálják.

És ilyen otthon:

Köszönöm Bori hogy ott lehettem! Fantasztikus élmény volt! Feltöltődtem :)