2012. március 13., kedd

Sűrű hétvége

Péntek reggel azon sakkoztunk hogy a hétvégét hogyan tudnánk a lehető legjobban beosztani a mentés miatt.
Már mint hogy mit tudunk megmenteni a "kisházból", amit esetleg felhasználunk később. Míg ezen töprengtünk, csöngött a telefon. Sógornőm kicsit fáradtan, de annál nagyobb örömmel újságolta, hogy a pici babája megszületett 2 órával ezelőtt.
Juhéjj!!!
De akkor plusz egy program hétvégére, azaz mínusz egy nap a hétvégéből...
Végül is a Koma beszervezésével hárman nekiestünk a dolgoknak szombaton délelőtt.
Végeztünk is mindennel időben.
Vasárnap Baba-Mama-látogatás a "papok városában".
Hétfő délelőtt végre neki eshettem az íróasztalnak. Zúgott is a csiszológép rendesen. Nem kíméltem semmit.
A finom por vastagon belepett mindent az erkélyen, persze ezt a nagy munka közben valahogy nem vettem észre.
Sebaj... A rest kétszer fárad. Ezután minden lemostam majd letakartam.
Közben a kisház egyre csak fogyott...


Reggel...
Ma alkottunk az Anyukkal délelőtt. Igaz nem voltam valami aktív, mert fejben az asztalt csiszoltan tovább.
Aztán folytathattam igaziból is, de még lassan haladok.
Holnap folytathatom (a számomra véget nem érő) csiszolást. :)
A kisháznak pedig már teteje sincs...


Este...




2012. március 8., csütörtök

Csini mamusz

Mivel költözés előtt állunk (még vagy 5 hónap), úgy döntöttem hogy a meglévő anyagok, fonalak, miegymások sokaságát kicsit csökkentem. El is kezdtem még a múlt hónapban. Varrtam sógornőmnek, vagy is a születendő babócájának egy patchwork takarót. Képet csak később tudok mellékelni mert elfelejtettem lefényképezni. :(
De mivel most lesz a szülinapja neki is, így ő sem maradhat ajándék nélkül.
Most a fonalakhoz nyúltam.
A maradékok maradékjai:


 és ez lett belőlük:




Eddig ez a márciusi termés...

UI: Remélem a sógornőm nem tudja még, hogy blogot írok, és meglepi marad a meglepi :) 

Szerzemények

Mind két gyönyörűség véletlenül pottyant az ölembe.
Az egyik egy szék. "A SZÉK" - ahogy a férjem nevezi.
A panelt, ahol még lakunk, nyáron szigetelték és a munkások az erkélyünkön hagyták az egyik segédeszközüket, mellyel megpróbálták elérni a plafont, de beszakadt a teteje.
Mikor levonultak, és ki mertem nézni az erkélyablakon, és ott volt A SZÉK, nem az jutott eszembe hogy ne ezt meg itt hagyták, hanem lelki szemeim előtt már teljes fényében pompázott az ÚJ SZÉK.
Ugrálva rohantam a nappaliba, hogy megosszam jó Urammal a fantasztikus hírt:
-Lett egy "új"székünk.



A másik egy íróasztalka. Ezt a vasárnap szereztem. Kint voltunk a "kisháznál" és épp homokoztunk a srácokkal mikor feltűnt nekem a drótkerítésen átnyúló esztergált asztalláb. Átkukucskáltam és a látvány egyszerre volt fájdalmas és örömteli. Fájdalmas hogy ezt a gyönyörűséget egy halom betüzelésre váró fa tetejére dobták, és örömteli, hogy esélyem van a megmentésére. Átmentem a srácokhoz és seprűszempilla-rebegtetéssel és kiskutya-nézéssel közöltem óhajomat...
Az asztalkát megkaptam 2 percen belül. Na ezután aznap madarat lehetett fogatni velem :)




Folytatom...

Az eddigi idő folyamatos tervezgetéssel,  engedélyeztetéssel, módosítással, kivitelező kereséssel, számolgatással, tétel lehúzogatással telt.
De most!!!!!!
Eldördült a start pisztoly!!!
Kedden kezdődik a menet.
Jön a Kivitelező és a csapata.
Még tavaly januárban találtam a kivitelezőre egy pécsi blogon  itt
Azt írta róla a Blogoló hogy rendes, precíz társaság, szépen és jól dolgoznak.
Azóta sok házat felhúztak Pécsen és Budapesten is és még biztos máshol is jártak...
A versenyeztetés során végig ez a kivitelező volt a legszimpatikusabb, így nála maradtunk.
(Remélem nálunk is bejön) :)

Szóval hétvégén még le kell szerelnünk ezt azt, konyhát szétkapni, a cuki konyhacsempéket valahogy megmenteni. És aztán indulhat a bombázás...

Vázlatokban hogy mi vár ránk:
-Új, szélesebb födém
-új tető
-a hajópadló alatt döngölt föld van tehát új aljzat is kell
-nyílászárók
-emelet beépítése
-lépcső kiépítése
-új villany, víz, gáz hálózat
stb...

Nem sok marad a régiből, de igyekszünk megtartani azt a hangulatot amibe beleszerettünk.