Az egyik egy szék. "A SZÉK" - ahogy a férjem nevezi.
A panelt, ahol még lakunk, nyáron szigetelték és a munkások az erkélyünkön hagyták az egyik segédeszközüket, mellyel megpróbálták elérni a plafont, de beszakadt a teteje.
Mikor levonultak, és ki mertem nézni az erkélyablakon, és ott volt A SZÉK, nem az jutott eszembe hogy ne ezt meg itt hagyták, hanem lelki szemeim előtt már teljes fényében pompázott az ÚJ SZÉK.
Ugrálva rohantam a nappaliba, hogy megosszam jó Urammal a fantasztikus hírt:
-Lett egy "új"székünk.
A másik egy íróasztalka. Ezt a vasárnap szereztem. Kint voltunk a "kisháznál" és épp homokoztunk a srácokkal mikor feltűnt nekem a drótkerítésen átnyúló esztergált asztalláb. Átkukucskáltam és a látvány egyszerre volt fájdalmas és örömteli. Fájdalmas hogy ezt a gyönyörűséget egy halom betüzelésre váró fa tetejére dobták, és örömteli, hogy esélyem van a megmentésére. Átmentem a srácokhoz és seprűszempilla-rebegtetéssel és kiskutya-nézéssel közöltem óhajomat...
Az asztalkát megkaptam 2 percen belül. Na ezután aznap madarat lehetett fogatni velem :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése