Kezdem ott, ahol abbahagytam. Nagyjából...
Kb március 20-ra se teteje, se födémje, se ablakai, se ajtaja, se az egyik oldal fala nem volt meg a házikónak.
nem sok mindent hagytunk belőle.
A rengeteg faanyaggal megtámogattuk a "kazán tulajdonos" szülőket. Hordták is szegények serényen.
"Kiccsaládom" elbontotta a kocsibeállót, hogy az Öcsikémnél új életre keljen, és a disznóólból sufni lett.
(Szuper vasajtóval, és ablakkal). Köszönjük Apuci!!!!
A templomból jövet még gyorsan megmentettem egy bokrocskát, ami a szomszéd kertjében lelt új otthonra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése